Spondylosis (nyaki, háti és ágyéki spondylosis)

30 év felett, 40 éves kor környékén szinte mindenki csigolyáin észlelhetőek a gerinccsigolyákat érintő meszesedésre jellemző elváltozások. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az észlelt elváltozások jelentős része nem okoz panaszokat, és az igazolt spondylosis-spondylarthrosis súlyossága, valamint a tünetek között nincs szoros összefüggés. A spondylosis okozta idegrendszeri károsodásokat és a panaszokat nem a csontos elváltozások mértéke, hanem azok helyzete határozza meg. A panaszok és tünetek jelentkezését, illetve fokozódását akár kisebb trauma is kiválthatja.

A tünetek függenek az érintett gerincszakasztól, az elváltozás lokalizációjától és a kiterjedésétől. Nyaki gerinc spondylosisa, meszesedése esetén leggyakoribb a nyaki fájdalom, és a nyak merevvé válása. A fájdalom lehet tompa, éles vagy nyilalló jellegű is. Gyakran már kis mozgásokra is heves fájdalom jelentkezik, illetve a nyak mozgása hamar nehézkessé, merevvé válik. Esetenként a folyamatot kényszertartás kialakulása is kísérheti. A panaszok néhány nap vagy hét alatt általában enyhülnek, megszűnnek, de gyakran visszatérhetnek. Amennyiben a nyaki fájdalmak kisugároznak a vállba, lapockába és a felső végtagba, úgy cervicobrachialgiáról vagy cervicobrachialgiás szindrómáról beszélünk. A nyaki panaszok tarkótájba, koponyába való sugárzása esetén cervicocephalagia szindróma áll fenn.

A betegség kialakulása általában hosszabb időt vesz igénybe; gyakran több éve fennálló nyaki fájdalmak után jelentkezik a cervicobrachialgiás szindróma, melynek jellege hasonló az oldalsó nyaki sérvek okozta panaszokhoz. A meszesedés által érintett ideggyök vagy ideggyökök lefutásának megfelelően a felső végtagon, ujjakon zsibbadás, gyengeség, vér- és idegellátási zavar alakulhat ki. A folyamat gyakran több szegmentumra kiterjed, így a panaszok eloszlása nem olyan élesen elkülöníthető, mint porckorongsérv esetén. A hosszú lefolyás miatt az érintett izmokban is sokkal gyakrabban észlelhető izomsorvadás, a vázizomzat megkevesbedése.

Amennyiben a meszesedés a gerinccsatornát szűkíti, és a gerincvelőt is nyomja, úgy a gerincvelő érintettsége az elsődleges, ilyenkor spondyloticus myelopathiáról beszélünk. Ebben az esetben a legjellemzőbb tünet a felső végtagokon és alsó végtagokon kialakuló lassan, fokozatosan romló vagy időszakosan jelentkező izomgyengeség. Kezdetben esetleg csak ügyetlenség az egyetlen panasz, a finom kézmozgásokban elmaradás tapasztalható; majd az idő múlásával a panaszok rosszabbodnak. Az izomgyengeséget érzészavar, zsibbadás is kísérheti, mely inkább elmosott határú és főleg a felső végtagokat érinti.

Háti csigolyák meszesedése esetén a fájdalom típusosan a lapockák között, a hát középvonalában jelentkezik. Mozgáskor a hátizmokban merevségérzés, a mozgástartomány beszűkülése, izomfájdalom, izommerevség a vezető tünet. A fájdalom oldalra a mellkasba, illetőleg előre a szegycsontba is kisugározhat. A fájdalom jellege szintén nem típusos, lehet nyomó, tompa, valamint szúró és nyilalló is.

Az ágyéki gerincszakasz spondylotikus elváltozásakor a derékfájás a vezető tünet, mely este és reggel jelentkezik. Az ágyéki izomzat feszes, az izomzatban sokszor izomcsomók tapinthatók, gyakori az ágyéki izomzat tónusfokozódása és az antalgiás tartás (fájdalomkerülő kényszertartás) kialakulása is. A derékfájdalom kisugározhat a keresztcsonti- és a csípőtájékra is, lumbágó és ischiász is kialakulhat belőle.

A mozgásszervi eredet fennállásának kimondása előtt nagyon fontos az egyéb esetlegesen felmerülő kardiológiai, belgyógyászati urológiai és nőgyógyászati betegségek kizárása is.

Ismétlődő fejfájásos panaszok esetén vagy vezető zsibbadásos bénulásos panaszok esetén  neurológiai vizsgálat elengedhetetlen, mellkasi, szegycsonti fájdalom esetén a szívbetegségek kizárása, hasba, lágyékba sugárzó derékpanaszok esetén nőgyógyászati, urológiai és belgyógyászati okok kizárása elsődleges.

Amennyiben az egyéb okok kizárásra kerültek, úgy mozgásszervi diagnosztikában használt képalkotó diagnosztikai módszerek állnak rendelkezésre. RTG-vizsgálattal kisízületi porckopásos folyamatok, porkorong lelapulása – ez a csigolya közti rések szűkületében jelentkezik, súlyosabb esetekben csőr- és kapocsképződések, blokkcsigolyák kialakulása látható – igazolható. Még súlyosabb esetekben a mozgásszegmentum instabilitása, a csigolyák egymáson való elcsúszása igazolható.

MR-vizsgálat és CT-vizsgálat végzése két körülmény miatt fontos. Egyrészt jelezheti a gerincvelő károsodását, és annak kiterjedtségét; másrészt felfedheti az esetleges instabilitást. MR-vizsgálatot a gerinc bármelyik szakaszáról (nyaki, háti és ágyéki) egyaránt kérhetünk.

A spondylosis diagnózisát már az alapellátást végző háziorvos is felállíthatja, RTG-vizsgálatra küldheti betegét. A diagnózis pontosítására és a társbetegségek kizárására szakellátó intézménybe utalhatja betegét, amennyiben gyanú merül fel egyéb okok fennállására.