Sclerosis multiplex

A sclerosis multiplex az egyik leggyakoribb neurológiai kórkép, a központi idegrendszer gyulladásos betegsége, melynek következtében károsodik az idegsejteket körülvevő „csomagoló szövetanyag”, a myelin, illetve maga az idegsejt is.

Az SM pontos oka nem ismert, feltételezik, hogy vírusfertőzések változtatják meg az immunrendszer működését, mely a saját myelin ellen támad.

A tünetek – attól függőek, hogy a gyulladásos gócok az idegrendszernek épp melyik részét érintik – igen változatosak lehetnek. A betegség kórlefolyása többféle lehet. A tünetek időnként rosszabbodhatnak, melyet teljes vagy részleges gyógyulás követhet, de a betegség átalakulhat akár másodlagosan rosszabbodó típusúvá is, ekkor a visszaesések utáni felgyógyulás mindig csak részleges, hosszabb távon nem várható javulás, inkább a lassan fokozódó romlás a jellemző. Egy másik típusú lefolyás esetén az idegrendszeri funkciók folyamatos romlása jellemző, megint más lezajlás esetén a hirtelen megjelenő új tünetek, illetve a már meglévő tünetek romlása jellemzi a kórképet.

A betegség nem állapítható meg egyetlen tünetből, csak azok együtteséből. Emellett mindig szükség van képalkotó vizsgálatokra, melyek közül a legfontosabb az MRI (mágneses magrezonancia vizsgálat). Emellett kiváltott válasz vizsgálatok végzése szükséges, melyek a látó- és hallópálya működéséről adnak információt. A gerinccsapolás során nyert agyfolyadék – a „likvor” – vizsgálata a betegségben megjelenő kóros fehérjék kimutatására alkalmas, ami diagnosztikus értékű lehet.

Sajnos, ma még nem rendelkezünk a betegséget teljes mértékben gyógyítani képes terápiával. A különböző kezelések célja a rosszabbodás feltartóztatása, az életminőség javítása. Háromféle kezelési mód különíthető el: 1. kezelhető a heveny szak (friss tünetek, relapszus) szteroid infúziókkal; 2. kezelhetőek a már meglévő tünetek (pl. vizelettartási zavar, végtagmerevség, fáradékonyság); 3. kezelés szükséges a további heveny stádiumok („relapszusok”) megelőzésére, ezek az ún. „betegség módosító therápiák”. Ez utóbbi kezelések a betegség lépcsőzetes fokozatokban („shubokban”) zajló formájában adhatóak, amennyiben 2-3 év alatt 2 vagy ennél több visszaesés lép fel, a beteg 55 éves koráig.

Már használhatóak és elérhetőek az immunrendszert segítő injekciós készítmények, illetve az immunrendszert gátló, szájon át szedhető gyógyszerek is. Amennyiben ezen készítmények mellett a tünetekben rosszabbodás lép fel, vagy az MRI vizsgálatok növekvő számú szerkezeti elváltozást mutatnak, javasolt más típusú készítményre történő váltás, melyek döntően infúziós készítmények.

A gyógyszerek felírása SM Centrumokhoz kötött, ezen speciális neurológiai rendeléseken történik a betegek folyamatos követése és gondozása, a szükséges gyógyszerek felírása.