Parkinson kór

A Parkinson kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri, neurológiai betegség az Alzheimer kór után. A Parkinson kór kezelése egyedi megközelítést igényel, hiszen a kórkép nagyon változatos tüneteket okoz, melyek közül a mozgászavar a legjellemzőbb és legismertebb: a beteg általános mozgása lelassul, testtartása görnyedtté válik, több lépésben fordul, könnyen el is esik. Ehhez gyakran kézremegés is társulhat, mely kezdetben csak az egyik oldalon dominál, később mindkét oldalon jelentkezhet, jellemzően a kéz nyugalmi, pihentetett helyzetében. A betegség előrehaladott szakaszában a betegeket leginkább az teszi próbára, hogy kiszámíthatatlan a mozgásuk, nem tudják tervezni napjaikat, egyre inkább segítségre szorulnak. Kommunikációs készségük, beszédük, írásuk romlik. Kognitív leépülés, memóriazavar is jelentkezhet egy idő után. Az általános vélekedéssel ellentétben a Parkinson-kór nem kizárólag az idős kor betegsége, egyre több a fiatalkorban diagnosztizált beteg is. Míg a fiataloknál kezdődő megbetegedés gyakorta a munkahely elvesztésével és komoly stigmatizációval jár, idősebb korban az önellátó képesség elvesztése a legfájóbb probléma, amivel a betegeknek és családjuknak szembesülnie kell. A betegség diagnosztikája a klinikai kép, ill. egy bizonyos gyógyszer (oldható Madopar) bevételére történő válaszreakció alapján történik. Amennyiben bebizonyosodik a Parkinson kór diagnózisa, következhet a gyógyszeres terápia, mely általában hosszú évekre lényegesen javíthat a beteg állapotán, mozgásán, életminőségén. Műtéti megoldásra (mélyagyi ingerlő beültetése, ill. programozott pumpa beültetése) csak ritkán, igen súlyos esetekben kerül sor. Fontos a beteg rendszeres és folyamatos kontrollja, gondozása neurológus által, neurológiai rendelésen.