Kezdődő kognitív deficit

A kognitív funkciók gyűjtőfogalom, melyhez az alábbi képességek tartoznak:

  • figyelem,
  • koncentrálóképesség,
  • érzékelés,
  • észlelés,
  • végrehajtó funkciók,
  • emlékezeti funkciók,
  • gondolkodási funkciók.

A fentiek összessége felelős azért, hogy a világból jövő ingereket megfelelően felfogjuk, azokat értelmezni és osztályozni tudjuk, megértsük, és ha kell, megjegyezzük, és szükség esetén később felidézzük őket.

A kor előrehaladtával némelyik kognitív funkciónk romlik, de nem mindegyik és nem is egyformán.

Az életkor főleg két, igen alapvető kognitív funkciónkat érinti: a koncentrálóképességet és a memóriát.

Enyhe kognitív deficitnek (MCI, mild cognitive impairment) nevezik azt az állapotot, amikor az értelmi, figyelmi és emlékezeti funkciók már nem olyanok, mint egészséges korunkban, de a hanyatlás még nem éri el a demencia szintjét. A tünetegyüttes a 65 év feletti korosztály 21 százalékánál lép fel, azaz nagyjából minden ötödik idős embert érint.

Az enyhe kognitív zavarban szenvedő páciensek mintegy felénél 4 éven belül megjelennek a demencia tünetei.

Az alaptüneteket a kognitív, azaz a megismerési, észlelési funkciók érintettségéből adódó problémák adják, ezek elsősorban feledékenységgel kapcsolatos tünetek, kiegészülve különféle lebenytünetekkel:

  • beszédzavar (afázia),
  • a felismerés zavara (agnózia),
  • az akaratlagos mozgás és az összetett cselekvések végrehajtásának zavara (apraxia),
  • az olvasás zavara (alexia),
  • az írás zavara (agráfia).

A leggyakrabban a memóriazavar az első panasz, amely miatt a beteg az orvoshoz fordul. A memóriára vonatkozó panaszok származhatnak magától a pácienstől: elfelejti a neveket, elveszti a tárgyakat stb. Jellemzőbb azonban az, hogy a panasz a környezet részéről vetődik fel. A páciens általában vagy minimalizálja, vagy tagadja a tünetet.

A fenti panaszok esetén mindenképpen javasolt egy részletes neurológiai vizsgálat elvégzése, memória tesztekkel (MMSE, ill. órateszt) kiegészítve, valamint a megfelelő labor (vérkép, B12-szint, pajzsmirigyfunkció, stb.) és képalkotó vizsgálatok (koponya CT vagy MR) elvégzése, ezen vizsgálatok eredményei alapján lehet véleményt mondani arról, hogy a panaszok hátterében objektív módon igazolható-e bármilyen organikus háttér, ill. érdemes-e, szükséges-e a beteget gondozásba venni, követni, gyógyszeresen kezelni a továbbiakban.