Ischemias stroke

Stroke alakul ki akkor, amikor valamely agyterület vérellátása olyan mértékben leromlik, hogy ez a vérellátási zavar az ott lévő sejtek egy részének pusztulásához vezet. Korai kezeléssel csökkenteni lehet az agy károsodását és a kialakuló életminőség-romlás mértékét. A kezelés későbbi fázisa már kevesebb lehetőséget ad; lényege a kialakult károsodások hatását ellensúlyozni a beteg fokozatos felépüléséig. A stroke az egyik vezető oka a felnőttkori rokkantságnak, és a harmadik leggyakoribb haláloki tényező; csak a szívbetegségek és a daganatos betegségek okoznak évente több halálesetet.

A stroke tüneteinek ismerete lehetővé teszi, hogy a beteg azonnali hatékony kezelésben részesülhessen. A stroke hirtelen alakul ki (innen kapta népies neveit, a szélütést, illetve a gutaütést) és általában egyszerre több tünet is jelentkezik.

A stroke főbb tünetei az alábbiak lehetnek:

  • az arc, a kar vagy a láb általában egy oldalon fellépő hirtelen érzéketlensége,
  • az egyik testfél zsibbadása,
  • az egyik oldali végtagok gyengesége vagy bénulása,
  • hirtelen kialakuló beszédértési, szótalálási vagy hangképzési zavar (aphasia),
  • hirtelen elhomályosuló látás (akár a megvakulásig is),
  • hirtelen kialakuló kettőslátás, vagy a látásélesség gyors csökkenése,
  • hirtelen kialakuló szédülés, egyensúlyvesztés, mozgási zavarok,
  • minden előzmény nélküli, szokatlan jellegű erős fejfájás, melyhez nyaki merevség, arcfájdalom, a szemek között megjelenő fájdalom, hányás és tudatzavar társulhat (ez kimondottan a stroke egy speciális típusára, az úgynevezett subarachnoideális vérzésre lehet jellemző),
  • zavartság, memóriazavar, a térbeli tájékozódás, illetve az érzékelés zavara.

A legtöbb betegnél a stroke figyelmeztető tünetek nélkül alakul ki. Az egyik lehetséges előjele a stroke-nak az átmeneti keringési zavar (tranziens iszkémiás attak – TIA). A TIA egy agyterület viszonylag rövid keringészavarát jelenti, amely még nem vezet érdemleges sejtpusztuláshoz. A TIA tünetei azonosak a stroke-éval, de rövidebb ideig állnak fenn, néhány perctől 24 óráig, ezt követően megszűnnek. A TIA kiszámíthatatlan időközönként ismétlődhet is. A TIA jelzi, hogy az agy keringése rossz állapotban van, melynek eredményeként a későbbiekben stroke alakulhat ki. Azok a betegek, akiknél TIA alakult ki, sokkal nagyobb valószínűséggel fognak stroke-ot kapni, mint azok, akiknél nem, ezért azonnali szoros megfigyelés alá kell őket helyezni, és részletesen ki kell őket is vizsgálni neurológiai osztályon.

A stroke 80 százaléka ischemias („vértelen”, agyvérzés nélküli) stroke. Rendszerint úgy alakul ki, hogy egy vérrög elzárja az agy egyik erét. Vérellátás hiányában az idegsejtek oxigén- és tápanyaghiány miatt néhány percen belül elhalnak. A vértelen stroke-ot agylágyulásnak is nevezik.

A vértelen stroke leggyakoribb típusai az alábbiak:

Trombotikus (avagy trombózisos) stroke. A stroke ezen típusában a vérrög helyben keletkezik (ezt hívják trombusnak). A vérrög általában egy érelmeszesedés által károsított érterületen (egy plakkon) alakul ki, ezeknek ugyanis egyenetlen a felszíne, így könnyen alakulnak ki rajtuk trombusok. Ez a folyamat nyaki verőereken is lejátszódhat. Vértelen stroke-ot egy artérián nagyfokú szűkületet (sztenózist) létrehozó plakk is okozhat, ha az adott ér által ellátott agyterület vérigénye hirtelen megnő.

Embóliás stroke. Ebben a típusban a vérrög nem helyben keletkezik (embólus), hanem a véráram sodorja egy agyi verőérbe, ahol fennakadva elzárja az eret. Embóliát bármilyen szövettörmelék is okozhat. Leggyakrabban a szívpitvarok fibrillálnak, azaz szabálytalanul húzódnak össze, és ezért véralvadék képződhet bennük, ami leszakadva embólust képez, ezért a kivizsgálás során a beteget kardiológiai szempontból is részletesen ki kell vizsgálni.