Guillain-Barré szindróma

A Guillain-Barré syndroma a perifériás idegek és ideggyökök akutan (viszonylag gyorsan) fellépő gyulladásos folyamata, amely mind az érző, mind a mozgató, mind a vegetatív idegeket érintheti. A betegség kapcsán elsődlegesen az idegszálakat körbevevő myelinhüvely károsodik. E miatt az érző funkciók, valamint a váz- és simaizmok működése is károsodnak. A betegség általában 1-2 hónap alatt spontán is javul és többnyire maradványtünetek nélkül vagy minimális maradványtünetekkel gyógyul, azonban az esetek kisebb részében súlyos szimmetrikus végtagbénulás marad vissza, illetve amikor a légzőizmok működése is érintett, vagy az autonóm idegrendszer összeomlik, a betegség végzetes is lehet.

Gyakran, a betegség kialakulását megelőzően 1-3 héttel enyhe lefolyású felső légúti vagy gyomor-bélrendszeri fertőzés zajlik le. Leggyakoribb kórokozók, melyek ezekben szerepet játszanak: Campylobacter jejuni, Mycoplasma pneumoniae, Cytomegalovirus (CMV), Epstein-Barr vírus (EBV). Ezt követően a szervezet saját védelmi rendszere, azaz immunrendszere megtámadja a szervezet saját szöveteit, mivel valamilyen okból kifolyólag testidegennek véli őket.

Ennek az a feltételezett oka, hogy a fent említett kórokozók felszínén elhelyezkedő antigén (ami alapján felismeri az immunrendszerünk a testidegen sejteket) szerkezetében hasonlít valamelyik saját testi sejtünk felszínén lévő antigénhez. Ez megtévesztheti az immunrendszert, és a saját sejtet is “ellenségnek” vélve elpusztítja (ezt nevezzük autóimmun mechanizmusnak), így károsodnak az idegszálakat beborító velőshüvelyek

Általában a lábujjak – lábfej, ritkán kezek többé-kevésbé szimmetrikus zsibbadása ill. gyengesége (enyhébb vagy súlyosabb bénulása) az első tünet. Ezután a lábfejeken vagy karokon kezdődött érzészavar és izomgyengeség fokozatosan (napok vagy akár órák alatt) terjed felfelé a végtagokon a törzs irányába. A törzs, bordaközi, nyak- és arcizmok gyengesége később jelentkezik (a légzőizmok bénulása esetén gépi lélegeztetés szükségesé válhat). A gyengeség általában a 12-14. napon a legsúlyosabb, ezt követően a tünetek stagnálnak. Sok beteg izomfájdalmakról is beszámol a gyengeség mellett.

Vegetatív idegrendszeri eltérések is gyakoriak: csökkent verejtékezés, arckipirulás, normálisnál gyorsabb, illetve lassabb szívverés, vérnyomás-ingadozás, vizelet- és székletürítési nehézség, nyelési nehézség, belek mozgásnak megszűnése, ilyen tünetek esetén a betegeket intenzív osztályon ápolják.

A javulás a tünetektől számított kb. 1 hónap múlva kezdődik, és a felszálló bénulás fordított sorrendjében következik be.

A betegség kialakulása előtt néhány héttel korábban jelentkezhetnek influenzaszerű tünetek, de ez nem kötelező.

A diagnózis a likvor (gerinc-csapolás útján nyert agyvíz), valamint elektrofiziológiai vizsgálatok segítségével állítható fel.

Mivel a betegség spontán javulása 8-12 hét alatt a legtöbb esetben bekövetkezik, a gondos ápolás és a másodlagos szövődmények (lég- és húgyúti fertőzések, felfekvés, lábszárak mélyvénás trombózisa) kivédése gyakran elegendő, ugyanakkor súlyosabb esetekben akár gépi lélegeztetés, ill. plazmacsere is szükségessé válthat.