Epilepszia

Az epilepszia a központi idegrendszer – ezen belül is a nagyagyféltekékhez köthető - betegsége, amely görccsel kísért vagy görcs nélkül jelentkező rohamok egymás után következő megnyilvánulásaiból áll. Az általános definíció szerint fontos a visszatérő – tehát legalább két alkalommal megjelenő – roham. A rohamok alatt a leggyakrabban a tudat is érintett (átmenetileg eszméletlen állapot,  „homályállapot” alakulhat ki), de ez nem kötelező.

Az epilepszia nem egységes kórkép, hanem gyűjtőfogalom: sok-sok olyan betegségnek lehet az első tünete vagy kísérő jelensége, amelyben – esetleg más szervek mellett - a központi idegrendszer is érintett valamilyen módon.

A rohamok hátterében az agykéregben található idegsejtek nagy erejű, kóros elektromos kisülései állnak. Ezek az elektromos „viharok” az agy legkülönbözőbb területeiről indulhatnak ki. Az, hogy melyik agyterületet érinti az elektromos vihar, meghatározza az epilepsziás rohamok alatt fellépő és észlelhető tüneteket. Így például ha a mozgatókérget érinti az epilepszia, akkor nagy, akaratlan mozgásviharok jelentkezhetnek egyes végtagokban, ha például az agyi érző központot érinti, akkor a testen kiterjedt zsibbadást érezhet a beteg a rohamok alatt.

A rohamok alatt a legkülönbözőbb tünetek léphetnek fel, ezek közül talán a leggyakoribbak az alábbiak lehetnek:

  • átmeneti homályállapot (ez egyes esetekben csak pár másodpercig tart, de elhúzódhat akár 5-10 percig is),
  • fokozott nyálelválasztás,
  • akaratlanul artikulálatlan hang adása,
  • nyelvharapás,
  • széklet vagy vizelet inkontinencia,
  • egy vagy több végtagon megjelenő izomfeszülések, máskor ritmikus izomrángások,
  • elesések,
  • visszatérő célszerűtlen mozgások (pl. cél nélküli matatások a ruha gombján, a könyvespolcon),
  • csámcsogó mozgások,
  • furcsa érzések, pl. „déja-vu” („már-láttam ilyet”) - érzés, vagy „jamais-vu” („még-soha-nem-éltem-át-ilyet”) – érzés,
  • kellemetlen érzelmek (pl. düh, félelem, agresszió érzése),
  • szagok érzése (ezek is általában kellemetlen élménnyel ötvözve)

Az aktív epilepsziával élők átlagos gyakorisága 7 ezrelék, tehát a világon hozzávetőlegesen 40 millió ember él epilepsziával. Epilepszia bármely életkorban kezdődhet, de leggyakrabban gyermek- és időskorban jelentkezik először.

A szó eredetében a görög "epilepsia" fogva tartást, megragadást jelent. Ez azt a magyarázatot tükrözi, amely szerint a beteget a roham alatt "természetfeletti erő" ragadja el.

Az epilepszia okát sokáig nem ismertük. A jelelnelg elfogadott szakmai álláspont szerint az agy kémiai egyensúlyának felborulása felelős a rohamok keletkezéséért: az agyban az ingerületet átvivő és kódoló, gátló és serkentő kémiai jelrendszerek – a „neurotranszmitter-rendszerek” – egyensúlya valami miatt felborul, és ezáltal az egyébként jól szabályozott folyamatok elszabadulnak egy átmeneti időre.

Az epilepszia eddig bizonyított okai között találhatjuk a kisgyermekkori lázgörcsöt, mely után 5-10 %-ban kialakulhat epilepszia. Emellett kiderülhet korábbi agyvelő gyulladás, központi idegrendszeri fertőzés, agysérülés, agyzúzódás. Szintén okozhatnak epilepsziás rohamokat agydaganatok, akár első jele is lehet az agydaganatnak az epilepszia. Agyi infarktus vagy agyi állományvérzés után is számolni kell azzal, hogy tüneti epilepszia kialakulhat. Főleg gyermekkorban gyakran található genetikai rendellenesség a háttérben, vagy a magzati életben, illetve a szülés folyamán elszenvedett oxigénhiány, egyéb agyi károsodás.

Az epilepsziás beteg minden esetben alapos neurológiai vagy gyermek-neurológiai vizsgálatot igényel. A kóros agyi elektromos tevékenység elektro-enkefalográfiával (EEG-vel) mutatható ki, jóllehet a betegek 10%-ánál az EEG lelet teljesen normális. A vizsgálat során elektródákat helyeznek a beteg fejére, és regisztrálják az agyhullámokat. Mivel az agyhullámok különösen roham alatt jellegzetesek, előfordul, hogy a beteg agyi tevékenységét folyamatosan monitorozzák. Szükséges lehet az EEG megismétlése egy kialvatlan állapotot követően (alvásmegvonásos EEG), ill. az alvás közbeni video-EEG: a beteg agyi tevékenységét monitorozzák, és figyelik az alvástevékenységben bekövetkező változásokat az epilepsziára típusos agyi hullámok megjelenésekor. Egyes epilepsziák kiválthatóak bizonyos ingerekkel, például stroboszkóp villogó fényével, ezért ezt a lehetőséget felhasználják a diagnózis felállítása során úgy, hogy provokálják a rohamot.

Az agy szerkezeti eltéréseinek vizsgálatára a nagyfelbontású MRI (mágneses rezonancia vizsgálat) vizsgálatokat használják, ezek segítségével a legapróbb szerkezeti eltérések is felderíthetők az agyban.

A fentiek mellett igen fontos a beteg és hozzátartozóinak igen alapos, részletes kikérdezése a rohamok előtti, alatti és utáni tünetekről, érzésekről. Ezek segítségével történik az epilepszia pontosabb diagnózisa (az epilepszia „klasszifikációja”), mely alapvető a későbbi optimális gyógyszerelés kiválasztása érdekében.

Gyógyszeres kezelés

A kezelés célja a rohamok számának és súlyosságának csökkentése anélkül, hogy a beteget súlyos gyógyszer-mellékhatásoknak tennénk ki.
A teljes rohammentesség elérése mellett legalább ennyire fontos szempont a lehető legjobb életminőség megőrzése és biztosítása, a gyógyszer-mellékhatások csökkentésével. A gyógyszeres kezelés megválasztása az epilepszia típusától függ. Az utóbbi években sok olyan korszerű, új típusú epilepszia ellenes szer vált elérhetővé, amelyeknek jóval kevesebb mellékhatása van, és a terhesség alatt folytatott terápiával kapcsolatban is jobbak a tapasztalatok.

A mai törekvések alapján a neurológus szakorvosok a mono-, illetve a racionális biterápiát - az egyetlen, illetve maximum két gyógyszerre történő beállítást - tartják szem előtt. A gyógyszeres kezelés megválasztása a neurológus/gyermekneurológus feladata, a hazai és a nemzetközi társaságok protokollja alapján, az adott beteg sajátosságait is figyelembe véve történik.