Benignus paroxysmalis positionalis vertigo (BPPV)

(magyarul: jóindulatú átmeneti helyzetfüggő szédülés)

A betegek egy jelentős része szédüléses panaszok miatt keresi fel a neurológiai rendelést.

BPPV-ben a legjellemzőbb a szédülés, amelyet a belső fülben felhalmozódó kristályoknak tulajdonítanak. Az otoconia néven ismert jelenség apró kristályképződést jelent, a belső fül tömlőcskéjében (utriculus) e kristályok mozogni, áramlani képesek. Nem úgy a másik tömlőcskében, a sacculusban levőek.

Normális esetben az otoconia, a kristályképződés és oldódás egyensúlyban van a labirintusszerv sejtjeinek működés révén.

A BPPV is a szédülés igen gyakori oka lehet, kb. 20%-ban felelős a szédülés kialakulásáért. Előfordulhat gyerekkorban is, de az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik. Statisztikák szerint idős korban a szédülések mintegy 50%-a BPPV-hez köthető.

A BPPV vezető tünete a kellemetlen szédülésérzés, mely leggyakrabban a fej helyzetének hirtelen változtatásával provokálódik. Elegendő kikelni az ágyból, vagy megfordulni az ágyban, és már beállhat a szédülés. A fej előre- és lefelé hajtása, oldalra fordítása, reggeli torna közben végzett testhelyzet-változások is kiválthatják.

Jellemző a szakaszosság, ill. az, hogy a szédülés pár, 10-12 másodperc után spontán enyhül vagy akár teljesen meg is szűnik.

A szédülés esetén mindenképpen szükséges egy alapos neurológiai vizsgálat ahhoz, hogy a BPPV elkülöníthető legyen más, szédüléssel járó kórképektől.

A hatásos kezelés életmódváltásból, illetve célzott fejtorna-gyakorlatok időszakos elvégzéséből áll, külön gyógyszeres terápiára, valamint operatív megoldásokra nincs szükség.