Alzheimer kór

Az Alzheimer-kór az időskori elbutulás (demencia) leggyakoribb oka, ami a szellemi képességek súlyos romlásával jár együtt, olyan mértékig, ami a normális napi életvitelt, önellátást is lehetetlenné teszi.

A szellemi leépülés az Alzheimer-kór velejárója, mivel ebben a betegségben az egészséges agyszövet degenerálódik, elsorvad. Jelenleg az intenzív kutatás ellenére, az Alzheimer-kór kezelésére nem áll rendelkezésünkre hatékony terápia, csak olyan kezelések, amelyek segítségével az életminőség javítható egyes Alzheimer-kóros betegeknél. Ahol a betegség családi halmozódást mutatott, sikerült olyan géneket azonosítani, amelyek az Alzheimer-kór kialakulásával kapcsolatba hozhatók. Ezek működésének gátlásával, a betegség előrehaladását esetleg meg lehet majd akadályozni. Az Alzheimer-kóros beteggel való együttélés rengeteg türelmet igényel. Azok, akiknek Alzheimer-kórjuk van, illetve azok, akik gondozzák őket, támogatást és rengeteg szeretetet igényelnek a családjuktól és barátaiktól.

Az Alzheimer-kór progresszív (folyamatosan előrehaladó), degeneratív (jól látható ok nélküli) agybetegség. Kezdete lehet fokozatos, de néha valamilyen lelki traumához köthető (ami természetesen nem oka a betegségnek, csak az átmeneti, pszichés egyensúlyzavar feltűnővé teszi az addig rejtett tüneteket).

A tünetek nem pusztán feledékenységből állnak. Az idő előrehaladtával (évek) irreverzibilis (visszafordíthatatlan) szellemi károsodás következik be, ami tönkreteszi a beteg tanulási képességét, szóbeli kifejezőkészségét, illetve képzelőerejét is. Előrehaladott Alzheimer-kórban a betegek önellátásra képtelenné válhatnak. Az előrehaladott Alzheimer-kóros betegek könnyebben elesnek, ami zúzódásokhoz, törésekhez, gyakran súlyos fejsérüléshez vezethet. Az esés eredményeként létrejött töréseknek a műtéti megoldása szintén kockázattal jár, mert a hosszan tartó ágynyugalom majd fokozatos rehabilitáció, amelyre egy törés után szükség van, nehezebben érhető el egy zavart tudatállapotú betegnél.

A betegség kezdetén csak időnként jelentkezik a fokozódó feledékenység, különösen a közelmúltban bekövetkezett események és az egyszerű kérések, utasítások esnek ki a beteg memóriájából. Ez a kezdetben enyhe feledékenység azonban folyamatosan fennáll, és az idő előrehaladtával csak romlik. Jellemző, hogy a betegek feleslegesen megismételnek mondatokat, cselekvéseket, elfelejtenek neveket, párbeszédeket, előre megbeszélt időpontokat. Gyakran tárgyaikat teljesen logikátlan helyre pakolják el, aztán nem találják azokat. Az Alzheimer-kóros betegek gyakran elveszítik időbeli és térbeli tájékozódó képességüket, ezért új környezetben feltűnően segítségre szorulnak. Idővel még ismert közegben is elveszettnek érezhetik magukat (eltévednek ismerőseik, végül saját lakásukban is, különösen szokatlan körülmények között, pl. éjjel sötétben). Az Alzheimer-kórra jellemző, hogy a döntéshozás egyre nehezebbé válik.

A betegség előrehaladtával az egykoron rutinfeladatnak számító tevékenységek (pl. a főzés) is kivitelezhetetlenné válnak. Idővel az előrehaladott Alzheimer-kóros beteg a legalapvetőbb dolgok elvégzését is elronthatja vagy elfelejtheti. Az Alzheimer-kóros betegek hangulata ingadozóvá válhat. Gyakran bizalmatlanokká válnak másokkal szemben. Makaccsá válhatnak és szociálisan visszahúzódhatnak, bár szociális igényeik általában sokáig megmaradnak. A betegség korai stádiumában ez a romló memóriájuk miatti frusztrációnak tudható be. A betegséggel párhuzamosan gyakran depresszív tünetek is kialakulnak. Ahogy a betegség előrehalad, az Alzheimer-kóros beteg nyugtalanná, szorongóvá, agresszívvá válhat, majd teljesen inadekvátan (célszerűtlenül, oda nem illően) kezdhet viselkedni.

Mivel a korai Alzheimer-betegség kezdeti tünetei általában enyhék, a diagnózis gyakran csak viszonylag későn kerül felállításra. A még éppen csak kialakulóban levő betegség áldozatai valószínűleg észreveszik, hogy valami nincs rendben velük, de (a betegség előtti személyiségüktől és meggyőződéseiktől függő mértékben) megpróbálják ezt leplezni. Emiatt a környezet gyakran csak akkor veszi észre a bajt, amikor a tünetek már kifejezettek és akkor döbbennek rá arra, hogy hasonló jellegű, csak enyhébb tünetek már évekkel korábban is megvoltak. A betegség lefolyása betegről betegre változhat. Általánosságban az Alzheimer-kór diagnózisának felállítását követően nyolc év telik el a halálig, de vannak, akik több évtizedet is élnek a betegséggel.

A kórkép diagnosztikájához elengedhetetlen a megfelelő memória-tesztek, képalkotó vizsgálat (koponya CT) és bizonyos labor-vizsgálatok (B12, pajzsmirigyfunkció, vérkép) elvégzése, egyéb okok kizárása céljából.

A diagnózis felállítását követően lehet választani a jelenleg ajánlott gyógyszeres terápiák közül, melyek a legjobb esetben is csak lassítani képesek a további állapotromlást. A gyógyszeres terápia kiegészíthető kognitív stimulus terápiával (ez folyamatos, célzott memória-tréninget jelent), mely egyes esetekben jó hatású lehet a további rosszabbodás megelőzésében.