Agyvelőgyulladás (encephalitis)

Az agyvelőgyulladás az agy állományának gyulladásos megbetegedése, melyet okozhatnak:

  • baktériumok,
  • vírusok,
  • vírusnál kisebb biológiai ágensek („prionok”),
  • immunológiai folyamatok.

Az agyvelőgyulladás tünetei a legtöbbször magas láz, émelygés, hányás, fejfájás, de előfordulhatnak epilepsziás rohamok is kísérő jelenségként.

Az agyvelőgyulladás diagnosztizálásához a szokásos neurológiai vizsgálat, ill. laborvizsgálat mellett a legtöbbször szükség van a gerincvelőt körülvevő folyadék (az agyvíz vagy „likvor”) vizsgálatára is a pontos diagnózishoz és kezeléshez.

Megfelelő időben felismert és szakszerűen kezelt megbetegedés esetén az agyvelőgyulladás általában szövődménymentesen gyógyul. Nem megfelelő kezelés vagy késői felismerés esetén azonban maradandó funkciózavarok, tünetek is kialakulhatnak, így pl. beszédzavar, végtaggyengeség, személyiségzavar vagy epilepszia.

Az agyvelőgyulladás kezelése függ a kiváltó októl, ezért rendkívül fontos annak minél előbbi, minél pontosabb tisztázása. A bakteriális eredetű agyhártyagyulladás antibiotikumokkal jól kezelhető. A vírusok okozta betegséggel szemben kevés gyógyszeres védelem alkalmazható, bizonyos vírusok ellen (pl. herpes vírus) ugyanakkor vannak hatékony vírus ellenes szerek. Fontos tudni, hogy a kullancsok által terjesztett vírusok ellen létezik védőoltás, amely azonban csak abban az esetben biztosít megfelelő védelmet, ha az oltás beadásától bizonyos idő eltelik a védettség kialakulásáig, ugyanakkor a védőoltást szabályos időközönként ismételni kell. A prion-betegségek által okozott agyvelőgyulladás a jelenlegi tudásunk szerint nem gyógyítható oki terápiával, ezért legtöbbször halálos kimenetelű.

Egyre több esetben derül immunológiai, ezen belül is auto-immun folyamat az agyvelőgyulladások hátterében, ezekben az esetekben a kezelés speciális immunológiai kezelést jelent, esetleg szteroid-kezelést, de akár vérplazma-cserére (plazma-feresisre) is szükség lehet. Vannak esetek, amikor az agyvelőgyulladás a szervezetben máshol megbúvó daganat távolhatásaként alakul ki (ld. „paraneoplasias syndroma”), emiatt egyes esetekben – amikor nincs elfogadható magyarázat az agyvelőgyulladás okára – fontos lehet egy részletes tumorkutatás is a betegnél.